Ne oktass ki senkit arról, mit egyen; te egyél úgy, ahogy neked tetszik, és maradj csendben!- Epiktétosz

 "De az élvezetek hajszolása is kimondottan káros..."- morfondíroztam, viszont a zsigereim diktálták, ideje lenne az alapozást megkoronázni mondjuk egy csajozással, kis kósza kalanddal... Mert a csajok ilyenkor szoktak kitipegni a Körútra randizni... Ki tudja hány sört nyomtam be fent a vonaton már, holnap reggel 10- től kezdődik a műszak, ott is helyt kéne állni, egészen 21-ig... A szemem fáradt volt az olvasáshoz, hogy hazamenjek tanulmányozni az ókori klasszikusokat... kicsit tompának éreztem magam az egészhez.

"De milyen nő volna nekem való... aki velem szóba állna, tuti volna ziccere"...- vélekedtem. Felmentem a lépcsőn, a pályaudvarral szemben megakadt a szemem a sarki kebapos büfén... Arra nem tudtam garanciát vállalni, hogy le is erőltessek magamba valamit, anélkül, hogy vissza ne okádjam... Főleg annyiért, amiért azt a pár harapást kínálták... Arról azért volt némi sejtésem, miket tehettek az ételbe, étel gyanánt. Mindegy. Megindultam a Jókai utcán lefelé, a Cactus Juice Pub irányába. Úgy voltam vele, ott talán akadhat egy kis felhozatal. Éreztem, hogy elkezd forrni a vérem, az adrenalin meg a lehetőségtől szinte a számban táncolt. Egy darabig az aluljáróbeli prosti járt az eszemben. Áldottam az eget, hogy nem vittem a lányt. "Ki tudja, mennyi nemi betegséget terjeszt..." Többször is elképzeltem, hogy a stricik megfenyegetnek, kést is foghattak volna rám... Nem is álltattam magam, hogy képes volnék védekezni vagy elszaladni, akár segítségért kiabálni... "Talán jobb lesz hazamenni és egy új tévét venni... előfizetni sportcsatornákra...", "Minek menjek be, ha le sem szarnak a csajok, úgyse fogok kelleni ott aztán a világon majd senkinek"- rinyálásomban már majdnem le is beszéltem magam bármiféle tevékenységről, mégis vettem egy levegőt, hogy átmenjek az egyik buliból- a másikba.

Ha szombat este lett volna, nem zavart volna a tény, hogy olyan másnapos leszek, hogy az esetleg süketséggel párosult volna. De nem az volt, és elkezdett vészesen közelegni a vekker megszólalásának az ideje.

Áthámoztam magam a biztonsági őrök gyűrűjén, hála Istennek belépőt nem kértek. A pultok csábító világát elhagytam, hogy beléphessek a "szentélybe". Sokan túl voltak már ekkor a tömény szeszekkel való első találkozáson, persze velem egyetemben, az UV- lámpa szórta a fényeket ezerrel, a nosztalgiavonat csak úgy zakatolt napjaink és a közelmúlt legjobb slágereivel, meghatározni hivatva az én ízlésem, amit hallgatnom kelljen majd kint, a mindennapokban. Nem maradt viszont túlságosan sok időm arra, hogy mérlegeljem, vajon milyen és melyik szubkultúra gyűjtőhelye lehet ez a hely. Kijöttem az egész csinosnak mondható tömegből, hogy elsétálhassak az asztaltársaságok mellett. Ott viszont megakadt a szemem egy eléggé nőiesen telt lányon. Vörös, félhosszú haja, mi vállig volt leeresztve, szinte kivakította a retinám, merészen dekoltált egybe ruhája (bevallom) szinte hívogatott, hogy kezdjek ki viselőjével.  Outfitje, mi a szolíd szájfényben csúcsosodott ki, több volt számomra mint igéző. St. Hubertus poharak voltak az alkalmi társasága előtt kitöltve, Olympea márkájú parfümillata szinte azonnal megcsapta az orrom. Odafent a pulton, a DJ szorgalmasan cserélgette a lemezeket, hol house-t, hol funky- zenét tolva. Amikor az "italodisco" fejezet következett, nem vártam tovább, befejeztem a szakadatlan szemezést, és táncolni kértem, legnagyobb meglepetésemre jött is, minden nógatás nélkül. Az alapozást a lány barátnői is befejezték, be is jöttek ők is táncolni, ki így, ki úgy- de nem velünk. A falakon vizuális vetítések kezdtek megjelenni,  hogy hozzájáruljanak az élményhez, a zene minimáltechnóra váltott, én meg közelebb húztam magamhoz partnerem, és adtam neki egy picit bátortalan szájrapuszit. Azonban ez őt felpaprikázta, szinte a falnak nyomott, combját a derekamnak nyomta, alig kaptam levegőt, olyan heves lett a 'fogadjisten. 

- Laci vagyok- próbáltam meg bemutatkozni.

- Betti. Viszont ismerlek- hátrébb lépett, és ki is vitt a tömegből. 

- Honnan?- kérdeztem, mert tényleg nem tudtam a nevet és az arcot párosítani egymással.

- Nem is emlékszel?- egy hajszál, tényleg csak egy paraszthajszál választotta el az agyamban a totális őrületet a kíváncsiságtól. 

-Nem.

- Tavaly április, Lengyelország. Egy fekete hajú undormánnyal voltál.- Itt vagy a féltékenység kezdett áramlani ki belőle, vagy a hiúság, vagy a ki tudja hányadik Hubi', mindenesetre adott a számra egy puszit, nyakamat erőteljesen a sajátjához húzva. - Ti Auschwitzba mentetek, a fakultatív program gyanánt, mi viszont a krakkói állatkertet választottuk a csajokkal. Ti Wieliczkába mentetek a sóbányába, mi Schindler gyárába. - Vakartam a fejem, talán derengett valami. -Menjünk. Kísérj el.-

- Na de hová?

- Hát haza.

Ez ám aztán az álomszerű tempó, gondoltam, és egyre kényelmetlenebb lett a nadrágom. 

- És a barátnőid?

- Elköszönök tőlük, nem számít.

Gyorsan össze is szedelődzködtünk, és meg is indultunk, a Teréz körút felé. Kéz a kézben, meg is bámultuk mind a ketten a csillagokat, igen, képtelenség az ilyesmit érzések (érzelmek?) nélkül végrehajtani. Romantikusnak nevezhető pillanatunkat két angolul beszélő srác szakította meg azzal, hogy véletlenül az egyik Betti vállát súrolta meg, közben meg valami ilyesmiről beszéltek:

- Yepp, I really like the True faith song. That was one of my Dad's favourite songs, I wish I could listen to it with him...

Felszálltunk az éjszakai villamosra, folyamatosan ment a smaci, meg az egymás vállára borulás... Leszálltunk a Széll Kálmán téren, áthaladtunk a Déli pályaudvar irányába, mígnem egy kapualjban hirtelen a szívem szakadt: közölte, megérkeztünk, most fel kell mennie, megérkeztünk. 

- Mikor láthatlak legközelebb, Betti?- tettem fel neki a kérdést, a létező legsármosabb nézésem magamra erőltetve.

- Nem tudom. A címem tudod...- közölte, és belibbent a kapun. Ettől óriásibb érvágást már nem is kaphatott ez az este. Mehetek megint haza, egyedül. Fájni kezdtek a fények, amik a kocsik fényszóróiból áramlottak a retinámba. Fájt a világ. Fájt az élet.

- Vége-