Ha megfeszülsz is, az emberek nem kevésbé csinálják azt, amit csinálnak.- Marcus Aurelius

És most kedves Olvasóm, ünnepélyesen megkérlek, engedjük el nyitásként azt a közhelyet, hogy előbb számolj el tízig, mert az összes terapeuta neked tételezzük fel, ezt javasolta. Találjunk közös nevezőt! Abban gondolom, mind a ketten egyetértünk, hogy ha jó életet akarunk élni, akkor sokkal fontosabb a belső világunk rendbe tétele, mint a külvilágban elért státuszunk. Márpedig ahol lehet élni, ott jól is lehet élni: értsd ezt akár a napsütötte Floridára, vagy akár a Vlagyivosztokra is.

Miért kattintottál a blogomra? (Alternatív) elfoglaltságot kerestél, mert unatkoztál tegyük fel a buszra, metróra, repülőre, földkörüli útra induló hajójáratodra várakozás közben? Vagy valóban a lelki békét kerested?

Az én álláspontom az, hogy stresszhelyzet előtt mindig nyúlj a sztoikus filozófia alapeszményeihez. Az első lépés az, hogy elfogadjuk, a tényt, hogy a Föld forog, az évszakok váltakoznak, és változik körülöttünk minden: amit a külvilágban most jelenleg látunk, az csak a csírája annak, ami holnap következik. Ez számtalanszor jobb taktika, mint az áldozat-szerepbe való helyezkedés, vagy épp a fejünk homokba dugása struccok módjára, vagy balga módon abban reménykedni, hogy a dolgok maguktól megjavulnak. Értelmesebb, mint a szebb jövőbe/ múltba beleágyazódni, és ezzel együtt embereket/ csoportokat hibáztatni. 

+1 tipp: 

Ha gyakran dühbe találsz gurulni, ajánlanék egy tényleg jól működni taktikát. Először is, a haragod képzeld el úgy, mint egy gőzmozdonyt, aminek a belsőégésű tüzébe gondolatokkal teszed a képzeletbeli tűzifát, és pöfögve az meg is indul. Én ezt tréfásan, bizalmas közegben egész idáig csak egy, a román nyelvből vett szlengszóval, Mocănița- val illettem. (Ami egy kávédaráló alakú mozdony az erdélyi Felsővisón) A végállomás pedig nem más, mint az önsorsrontó viselkedésformák sűrűn frekventált állomása, amiket korábban otthonról, az iskolából, vagy a munkahelyről az eddig magunk mögött hagyott évek alatt már jól bejártunk, és megismertünk. Békülj ki magaddal! A felesleges pöfögés helyett az ún. megfelelő perspektíva nézőpontot tanácsolom. Lehet ez is ismerős egy kicsit, de mindig tedd fel kényes szitu esetén a kérdést: mit fog ez az ügy számítani 10, 20, 50, 100 év múlva?