Salve!

Első lépésben engedd meg Kedves Olvasóm, hogy bemutatkozzam!

Vigh Róbert vagyok, Budapestről származom. 2011-ben szereztem diplomát a Miskolci Egyetem bölcsészkarán, történelem alapszakon, jelenleg a versenyszférában dolgozom. A saját anyanyelvemen kívül 4 másikon folyékonyan beszélek (angol, német, olasz, szlovák), de nem jövök zavarba akkor sem, ha románul kell megértetnem magam. Nős vagyok, feleségem, Enikő a lassan 2 éves kislányom, Lia odaadó Édesanyja. 

Hogyan kezdődött a filozófia felé fordulásom valójában? A sztoicizmussal, mint szellemi irányzattal -vagy inkább eszmével- (sajnos) elég későn, 2020- ben kezdtem el csak behatóbban foglalkozni. 2018 év végén, szeretett Nagymamám elvesztésekor, a lelki trauma átélése után fordultam először az úgynevezett self- help irodalomhoz. Aki viszont a legnagyobb befolyást gyakorolta gondolkodásomra, főleg a gyászmunka elvégzésekor, az nem volt más, mint a méltán híres ausztrál származású motivációs tréner, Nick Vujicic. Utána lassan, fokozatosan kerültem újra a közelébe az antik gondolkodás világához, többek között Hérodotosz, Xenophón, Arisztotelész, Polübiosz, Josephus Flavius révén mindig egy másik dimenzióba kerültem és jutottam át. Mindig is hittem benne, hogy az olvasás szellemileg frissen tart, és hogy a tájékozottság magabiztossá tesz. 

Mi a blogom célja?

Nem vagyok sem orvos, sem pszichiáter, sem ezoterikus, sem jós, sem politológus. Egy módszer és gondolkodásmód elsajátításában fáradozok szüntelenül, melynek gyümölcsét és egyben végtermékét is most közzé is teszem.

De kik is vagyunk mi valójában? És mi a sztoicizmus lényege, célja?

Ha tényleg rövid és frappáns választ szeretnél kapni a kérdésre, akkor: a sztoicizmus mint irányzat a legbefolyásosabb hellenisztikus jellegű iskola, (volt), ami az antik kortól kezdve egészen a késői középkorig összegződött és terjedt. A "sztoikus" szó egyébként amúgy a "csarnok" szóra utal, révén hajdanán a gyűléseket a bölcsek ilyen jellegű (például piactéri) csarnokokban tartották.

Bővebben: a cél egy racionálisan strukturált világ létrehozása, amiben ott érhető tetten az isteni dizájn (metafizika mint rend), és az általános szervezés, ismeretelméleti rend (emberi tudás). Sokan (szerintem tévesen) a cinizmus egy vakvágányának tartják, annyira nem homogén, mint Epikürosz (szektaszerű) tanai, ha a szkepticizmus a régi formájában, az eredendően (!!!) létrejött hedonizmussal együtt valóban fennmaradt volna, akkor nem történt volna lényegi változás a tanaikban. Azzal nem akarlak untatni, hogy a 3 nagy korszakát bemutassam legitim úton neked, mert akkor komplett könyvtárat a nyakadba tudnék zúdítani, így maradok a tényleg a szemléletes útnál: ókori (i.e. 3. század), középső (i. e. 1.), illetve a késői sztoicizmus: Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius nevével fémjelzett kor.

Az első két korszak annyira nem tagolandó szigorúan, az alapító atyja nem volt más, mint kitioni Zénón. Kleanthész, illetve Khrüszipposz azok mint kvázi húzónévként az utókorra nézve fennmaradtak, de sajnos munkásságuk több mint vitatott és drámai módon töredékes. Kedves olvasóm! Igényed szerint, ha fórumban kommentként megkérsz rá, szívesen posztolok róluk máskor.

Akikkel viszont részletekbe menően foglalkozni fogok, azok nem lesznek mások, mint a késői sztoicizmus triásza, kiegészítve még Montaigne, Leibniz, Voltaire és néhol a francia felvilágosodás kiemelkedő alakja, Déscartes munkássága- az ide vonatkozó, releváns idézetekkel tarkítva.

Ami közös mindegyikben: kiemelkedően foglalkoztak a logika, a fizika és az etika világával. A világ a tűzből keletkezett (Logosz), és aztán ugyanannak a tűznek a segítségével fel is emésztődik majd. Magyarán: mindannyian ugyanarra a sorsra jutunk idővel, és ez a sztoicizmus alapvető esszenciája: a belenyugvás, az egykedvűség, (néhol) közönyösség. "Mutass együttérzést, de belülről ne jajongj vele"- Epiktétosz.

Célja: a 4 erény (bölcsesség, bátorság, igazságszeretet, mértéktartás) feltétlen követése, a szenvedélymentesség (apatheia) elérése. Támogatja az emberiség testvériségét, minden emberi lény természet előtti egyenlőségét. Marcus Aurelius által megjelent közérdék- világállam eszmény- és ideálpár a mai napig uralja mindenhol a közfelfogást.

-Keményen gyakorlatias filozófia, lebutítva akár azt is mondhatnánk: az erkölcsfilozófia egy vetülete, a "hogyan fegyelmezd magad" know- how-ja. 

A kereszténység terjedése, később államvallássá tétele, a barbár népek integrálása, az akkori migráció és a háborúkkal járó tűzvészek, pusztítások sajnos az 5. századtól kezdve hanyatló pályára tették az antik sztoikus filozófiát. A kereszténység korai szakaszaiban kimondottan károsnak voltak a tanaik beállítva, s erre számtalan bizonyíték is van. Feltárása (és feltámasztása) viszont a mai napig zajlik- és ebben én is a blogommal tevékeny részt szeretnék vállalni.