"Ha elviselhetetlen, akkor se zúgolódj, mert ha veled végzett a baj, maga is felőrlődik"- Marcus Aurelius. Elviselhetetlen lelki fájdalmaim enyhítése érdekében vettem meg magamnak meg azt a puhafedeles könyvet, a Nyugati tér aluljárójának egyik antikváriumban, leértékelve. Sokáig félre is dobtam, volt, hogy hónapokig otthon porosodott- a polcon. Akkor még sejtelmem sem volt, micsoda értéket vettem a kezeim közé, s hagytam az elhúzódó hezitálásom miatt majdnem veszni, mert ki akartam szortírozni... Mai fejjel már tudom, hogy mekkora hibát követtem volna el.
--------------------
Az aluljáró egyébként -minden tiltás ellenére- csak úgy úszott a kékesszürke cigifüsttől. Négy (örökké koszos) utcagyerek szaladgált a flaszteron, ami a késő esti időpont ellenére, csak úgy pulzált az élettől. Az M3-as metró, a 4-es, 6-os villamos, több buszmegálló, valamint a West End csak úgy keringette befelé a tömegeket, megállás nélkül. Munkából hazafelé vánszorgó, továbbá a Fornettinél vacsoráért sorban álló emberek, a megfeszített munkatempóban dolgozó pékárusok, na meg persze az egyenruhások, és a hol békésen, hol hőzöngve dűlöngélő hajléktalanok adták ki éppen akkor az utcaképet. Tudnának a boltosok mesélni mit, de szinte soha nem akarnak mondani semmit a részegekről, a narkósokról, na meg persze a kötekedőkről.
Amikor arra mentem, engem is le akartak "csak egy százassal" tarhálni, de megpróbálván lerázni, az arcomba ordított valami kedveset.
Nem oda akartam menni eredetileg, de végül is csak sikerült kikötnöm a Borharapóban, az olcsó lőre beszerzésének reményében bizakodva. A szomszédos klotyónál viszont még utamba akadt egy kurva, a szó szoros értelmében. Míg az aurájához nem értem, a csillagokat bámulta, de mire egy közelebb és közelebb értem a korhely ajtajához, el is állta utam. Magára erőltette a "dolgozó lány", az "éjjeli pillangó" némiképp hitelesen is előadott szerepét. Az öltözékéből egyből le is szedtem, nem a vendégek közül való, és nem is a villamosra vár. Azért azon még volt időm elgondolkozni, mi van, ha ez egy álruhás rendőrnő?
- Szia hercegem- szólt.
- Szia- válaszoltam, és nyúltam a kilincs felé-.
Bentről, a csehóból elkezdett üvölteni a mulatós zene. A Dupla Kávé Boldog Névnapot! c. opusza szűrődött ki, idegőrlő basszusokkal. "Az ídöesanyáááááád"- üvölti egy részeg. Végigmértem az előttem álló hölgyet, alkatra talán nem is lett volna olyan rossz, de bárcsak ne nyitotta volna ki a száját, úgy lógtak ki onnét a fogai, mintha bomba robbant a szájpadlásában volna.
- Érdekel szex?
- Mennyi?
- Látom szivi, nem vagy kezdő... (fújtatott egyet) Hát... Ócccsó, kétezerért szaxi, 3 az aktus, 5 a komplett- mire kimondta, már húzódott is volna felém. Látta, hogy nem küldöm el azonnal és lendületből, így bátorságot vett, és így folytatta:
- Mehetünk hátra a szexsoppbaaa, ha hozzád nem tudunk menni Drága...
- Kösz, ne haragudj, nem. Én piálni jöttem- mondtam neki- és különben is, bárhol találok magamnak ingyen...
- Na csááá.
------------------
Betértem a lebujba, az ütött- kopott asztalok és székek közé, ahol megláttam a zenegépet a sarokban. A társaság ha lehet, ugyanolyan lerobbant volt, mint az előző lány az aluljáróból, ha nem még aljadékabb. Egyedül egy valaki volt, aki aztán tényleg teljesen spontán bukkant fel, és az nem volt más, mint régi gyerekkori barátom, Bence, aki óvodáskorom óta a cimborám volt, viszont- sajnos, éveken át keresztül nem beszéltünk.
-Bence!!! Te vagy a fény az éjszakában!!!-
- Nahát! Szevaaa!!!- féloldalt felemelve tenyerét és alkarját, adott is egy pacsit, és meg is öleltük egymást.
- Iszol valamit?- kérdeztem, és nagy megelégedéssel konstatáltam, lesz este kivel beszélgetni. A fojtogató magány, ami napok óta hűséges kutyaként kísért engem, most végre behódoló pózba kényszerült, pitizéssel egybekötve.
- Most hogy mondod, miért ne. Egy Kőbambit ha hozol, nagyon megköszönöm. Szeretsz még biliárdozni?- kérdezte, és nyúlt is a zsebéhez, hogy egy Arany Marlboróval megkínáljon.
- Kösz, ne. Ma már vagy négyezer szálat elnyomtam. Rögtön jövök- mondtam, és beálltam a pulthoz, hogy magamnak és régen látott barátomnak rendeljek. Hátul 6 totál lepattant embert láttam egy asztal körül ücsörögni, férfiak, nők, vegyesen. Koszosak voltak, büdösek, öltözékük hetek óta nem látott mosást, őszintén szólva, semmi jót nem néztem ki belőlük.
----------------------------------
Bencére valójában kisgyerek kora óta emlékszem. Barátságunk nagyjából ötödikes korunk óta datálódik, a Hárshegyi táborban ismerkedtünk meg. Igaz ugyan, hogy az évek messzire sodortak minket egymástól, de a viszontlátás az adott nap, sok mindent felülírt. Ólomkatonákkal játszottunk a pagodák alatt, esős idő révén elkezdtük a pagodák alatt feltúrni a játékokat, amiket az Önkormányzat nekünk szánt. Voltak, akik változatlan a foci- meg röplabdákat keresték, a berregő, világító és felhúzható kisautók meg favonatok mellé, a lányok inkább ugrálóköteleket kutatták, a plüssmacikkal egyetemben, de mi kipécéztük magunknak a tarkabarka népeket a rácsos- műanyag dobozokból. Engem a piros- fehér- kék, első látásra francia katonák érdekeltek, míg Bence leragadt az elefántos katonáknál, akiket némi képzettársítás után egyből össze is rakott Hannibál pun hadaival. Én próbáltam győzködni, hogy azok valójában Xerxész perzsa király hadai voltak, míg Bence nem győzött engem puhítani, hogy a punok hadat üzentek nekem, és közelgőben voltak már a Pireneusokon át, úgyhogy készüljek, és szerezzek magamnak dobókockát, hogy le tudjuk meccselni, amit le kell. Igazándiból sosem rajongtam sem a punokért, sem a karthágói hadvezérért, de belementem egy fiktív csatába- amit az én kedvemért azért Borogyinónál vívtunk meg.
---------------------
A tábor után Bence tudom, hogy kemény gyerekkort élt meg. A szülei elváltak, az apja el is hunyt, az anyja iszákos lett, és a Szent István körút 5. szám alatti lakásuk is odalett. A nagyapja nevelte fel végül, a gimnáziumban Bence érdeklődése a biológia és a herpetológia felé fordult- addig voltam képben dolgaival, amíg be nem került dolgozni az Állatkertbe, és kígyászkodni nem kezdett. Annak rendje és módja szerint be is jelöltem a facebookon, de bevallom, nem követtem be, következésképp a beszélgetések is hosszú évekre elszáradtak, így nem volt tudomásom további sorsának érdemi alakulásáról.
Kifizettem az italokat, és cimborám elé ültem, és feltettem angolosan a kérdést, hogy van, aztán először arra számítottam, hogy majd az időjárásról kezdi majd fújni a púdert. Közben a hajléktalan társaság elkezdett szállingózni, helyüket átvették rockerek, punkok vegyesen, az egyikük Depeche Mode-t nyomott be, és a szintipop dallamaitól nekem is elkezdett emelkedni a hangulatom egy cseppet. Egy hölgy, (talán valami Dórának hívhatták, ha jól hallottam), agyonpiercingelt arcát Bence válla felé fúrta, majd Bence szakállára nyomott egy puszit, majd eltűnt.
- Ő a párom- mondta nekem- 1,5 éve lakunk együtt.
- Az szép. - vetettem egy lopott pillantást a foncsorozott, színes üvegekre- Gratulálok. Minden rendben is van köztetek?
- Ja. Jól megvagyunk egymással - így Benyó.
- Akkor mondd már meg, miért jártok kocsmázni? - tettem fel a költői kérdést- Miért nem mondjuk, kirándultok inkább? Én még megértem magamat- húztam egy jó nagy kortyot a sörömből, és nagyjából 4 percben régi-új pajtimra zúdítottam csak a legutóbbi 8 év történetét. Meséltem neki az egyetemi évekről, a diplomámról, a kudarcaimról, hogy külföldi karrierben gondolkodtam, többek között Bécsbe vágytam, mégis ennyi nyelvtudás mellett még mindig Magyarország gazdaságának szekerét próbálom lökdösni. Elmondtam, nemrég szakítottam, és most bánatomban a csehóban itatom az egereket, Szlovákiában túráztam, meg amúgy is szinte hetente meghódítok magamnak egy csúcsot, és mégsem bírom élvezni, mert ahova mennék, nos az a kavics, ami a cipőmbe került a komolynak hitt kapcsolatom vége miatt, most már nagyon töri a sarkam. Legnagyobb meglepetésemre Bence elismeréssel adózott az életem alakulása felé. Ez eléggé meg is lepett.
- Az az igazság, hogy mi meg együtt lakunk egy bérelt lakásban, a Lenhossék utcában. Tudod, ott a Klinikák környékén- mondta, és a telefonját kezdte babrálni, hirtelen el is némult egy percre.-
- Na. Alakul ez, Bencus...- szóltam, és kezdtem bekönyvelni, holnap megint indul a robot elölről... Megint mehetek dolgozni, már persze amíg van hová... Csak a hülye nem szedi le rólam, hogy már hónapok óta szét vagyok csúszva... Bence meg megfogta a mobilját, és különböző színárnyalatú kígyókat kezdett el nekem mutogatni...
- Te jó ég, Bence... Ezekkel dolgozol most együtt? Úgy tudtam, az...
- Igen, az Állatkertben dolgoztam, de már felmondtam. Elvégeztem egy programozói OKJ-t, és most egy multinál dolgozok. Nem is a számítógépes tudásomra voltak kíváncsiak, hanem az angolom az, amivel levettem őket a lábukról...
- Tudom Bence, na de ezekkel éltek ti együtt? Hát nem féltek hogy valamelyik halálra szorít titeket? Vagy megmar?
- Ezektől nem kell félni. A viperafélék tartása Magyarországon szigorúan tilos, és életveszélyes...
- Bence... Én úgy emlékszem vissza bioszórákról, hogy minden egyes kígyónak van méregfoga... Sose lehet tudni, milyen mutációk lakoznak bennük, még akár egy pitonnál is... Úristen... Fúúúj...
Erre cimborám továbbgörget egy másik lementett mappa felé, ahol egyenesen egy (mint megtudtam: argentin) szivárványos boa, legalább szemmértékkel mérve is másfél méter hosszan, U alakot felvéve kanyarodott fel az éjjeliszekrény ajtaja felé... Oldalán az ovális pettyek és foltok már rendesen ki voltak világosodva, full laikus szemmel is összeraktam magamnak a képet: ez bizony már évek óta a lakásuk állandó vendége...
- Egyszer ha gondolod, átnézhetnél hozzánk, dumálhatnánk, sörözhetnénk- dobta be a javaslatot Bence- és megmutatom neked mindegyiket. Megpróbáltam a megértőbbik oldalamat mutatni neki:
- Őszintén, én elhiszem, hogy te rajongasz értük. De amúgy a párod mégis, mit szól hozzá?
- Semmit. Már megszokta. Van, hogy a nyakába veszi, főzés közben- mondta Bence- Kérsz még egy sört?
- Hát nem is tudom, lassan indulok. Ha nem haragszol. De az ismerőseim között fenn vagy. Majd írunk, dumálgatunk, aztán majd összeütünk valamit. Hiányoznak azok a tábori napok...
- Rendben van, Barátom - nyújtotta a kezét, és kezdtünk búcsúzni egymástól. - Amúgy meg amiatt a lotyó miatt ne emészd magad. Nőkből annyi van a világon, mint a nyű. Találd meg az igazit!- mondta, és még egy utolsó bele is szippantott a cigarettájába, aminek a parazsa nyílegyenesen "megbámulta" a plafont, majd egy határozott mozdulattal bele is vágta a hamutálba. -Válts nézőpontot. Legalább megszabadultál egy aljas kis cafkától, aki téged (ahogy elmondtad, de) pénztárcának nézett.
Ahogy indultam volna haza, még akadt egy nem várt meglepetés a számomra...
